Rimánkodás

Boldog vagyok,

De ezt csak azért írom,

Hogy ne öljön meg az unalom.

Széttép a bánat,

Marcangol,

Arcomon egy könnycsepp lefoly. 

Megtör a csend...

Sszívem halk szendergésbe kezd.

Dobbanásaim úgy lüktetnek,

Mint ágyúk sikoly.

S én reémülten felriadva

Kezeimet összefogva,

Rimánkodva nézek az ég felé,

Szememben csillog a remény.

Remény, egy esélyre,

Hogy talán újrakezdhetném az életem.

                                                                        2005.03.10.