A pokol kutyái

Lihegő kutyák elé vetett

Szívem,

Marcangolják jőkedvűen,

Érzem!

Nyáluk csorog,dohos,ázott

Ebek!

Ők senkit sem szánnak

Meg!

Csak egymásnak élnek...

Erősek,hisz' nem éreznek!

Csak gyűlölnek! És ölnek...

Őket nem érdekli,hogy kinek a

Vesztét okozzák...

Őket nem érdekli,hogy kit

megölnek fiú-e avagy leány.

Vérvörös tekintetükben a

Pokol ég!

Ott ég az a tűz...amitől minden

Ember fél!

Ők nem élnek,de nem is

Holtak...

Ők csak úgy vannak.

Élvezik az öldöklést!

De,mikor a saját szívükben

Forog a kés...

Érzik itt a vég...!

Örülnek neki,mert

Megkönnyebültek.

Lelkükön nem szárad

Több bűntett.

                                                                                   2005.06.12.